A mindennapos népiskola mellett az abból kikerülő fiatalok számára szervezték meg a vasárnapi iskolákat. Gyomán erre 1856-ban került sor. Itt az oktatás csak a téli hónapokban folyt, főleg kereskedő és iparos tanoncoknak.

1825 és 1849 között községünkben is jelentős változások történtek. Vezető helyét változatlanul megtartotta a református egyház iskolája, de szinte egyidőben kezdi meg működését az evangélikusok és a római katolikusok iskolája. 1840-től működött a Mezőberényből betelepült evangélikusok iskolája. Az oktatás nyáron az imaházban folyt, télre szobát béreltek, csak 1841-ben kapott önálló épületet. 1897-ben építette az egyház a Luther utcai (ma Sallai utca) iskolát. A német lakosság sokáig megőrizte elkülönültségét, a német nyelvű nemzetiségi oktatást, az iskola államosításával pedig a vallásoktatást.

Bár Gyomán a XIX. század elején önálló római katolikus egyház nem létezett, az evangélikus iskolával egyidőben megkezdte működését Endrőd fiókiskolájaként a gyomai római katolikus iskola Létesítésének szorgalmazója valószínűleg Bélyi Ferenc uradalmi tiszttartó volt, aki 1836-ban gyomai zsellérházát és telkét adományozta iskola- és templomépítés céljára. A kis ház a mai templom kőkerítésénél állt. Az új imaház építését már az új birtokos, Wodiáner Sámuel fejezte be. Az új iskola első tanítója Paróczai András volt (neve alapján endrődi).

Békés megye első óvodája nálunk létesült. 1839-ben Wodiáner Sámuel a "Tekintetes Nemes Vármegye" pártfogását kérte kisdedóvó intézet létesítéséhez. 1841 májusában megkezdte munkáját a gyomai kisdedóvó intézet, amelyet a földbirtokos önerőből építtetett. Első óvója Milesz Péter volt. Utódairól nem sok feljegyzés maradt. Az óvoda fenntartásáról az első években az uradalom gondoskodott, 1844-től szorgalmazták, hogy a község vegye azt át. 1849-ben aztán megszűnt, és 33 évig nem is működött újra. 1882-ben a mai Hősök útján (az akkori Felső-berényi úton) egy hagyatéki beltelkes házat vett a község óvodai célra. Kobányi Mihály kisdedóvó vállalta az óvoda vezetését. 1892-ben állítják fel a 2. sz. községi óvodát a mai Jókai úton. A századforduló után a kilenc iskola mellett két óvoda működött két óvónővel. Azóvodákat nem tartották oktatási-nevelési intézménynek. Fejlesztésével nem sokat törődtek Gyomán sem.

Az 1850-es évek elején alakulhatott az izraelita hitközség iskolája. 1852-ben 132 izraelita élt Gyomán, és Wodiáner Sámuel 1850-ben a megszüntetett kisdedóvó épületét és telkét adományozta a hitközségnek zsinagóga céljára. Ez 1868-ban fel is épült. Az iskola jóval korábban kezdhette meg működését. Első ismert tanítója Lichter Vilmos volt.

1886-ban megkezdődött a szakoktatás Gyomán. Termet először a református egyháztól béreltek, majd a község tulajdonában lévő csárdaépületbe került az iskola. A korábbi kisebb fokozatú gazdasági iskolát átszervezve Pajor Gyula vette át a vezetését, egészen 1946-ig, a megszűnéséig.

1873-ban a Zsófia majorban lévő uradalmi iskolában Olenyik Sándor, 1876-ban Póhalmon Csimó Nándor kezdte meg a tanítást. Mindkét iskolát a gyomai plébános igazgatta, bár a tanulók többsége protestáns volt. 1908-ban került sor "pusztai iskola" felállítására Csudabalán, a községtől 24 km-re, a volt nemesi birtokterületen. Ennek fenntartása már teljesen a községet terhelte. A Zsófia-majori iskola elnéptelenedés miatt 1922-ben megszűnt. Felépült a nyilasi és a halmagyi iskola.