Az árvaházat báró Wodiáner Albert és neje, Atzél Zsófia építtette 1885-ben katolikus árva gyermekek számára. Az oktatást tanító nővérek végezték. 1928-ban Paál Sámuel vette át a polgári iskola vezetését, amely a Wodiáner-féle Szeretetházban, igen szűkös körülmények között működött. Új iskola építésére akkor még gondolni sem lehetett. 1928-tól a Wodiáner-féle Árvaházban folytatta az iskola működését. (a község elöljárósága bérelte az épületet) Az tanulólétszám újbóli emelkedésével a fiúk és leányok együttes oktatását ismét megszüntették.

A Gyomai M. Kir. Állami Koedukációs Fiú- és Leányiskola Évkönyvét az 1940-41. tanévről Bús András Tibor megbízott igazgató szerkesztette. Eszerint ezt a tanévet csak egy héttel később tudták megkezdeni a katonai beszállásolások miatt. A tanári testületnek 10 tagja volt.


Ebben a tanévben 101 filmet vetítettek a tanulóknak tanóráikon. (Például: A Szentföld, A víz energiája, Afrika: zene, tánc, Agancsos kérődzők, stb.)

A következő ifjúsági egyesületek működtek: Erkel Ferenc fiú-önképzőkör, Zrínyi Ilona leány-önképzőkör, fiúiskolai ifjúsági sportkör, leányiskolai ifjúsági sportkör, cserkészcsapat, Ifjúsági Vöröskereszt, Ifjúsági Segélyező Egyesület, Énekkar.

Szomorú nevezetessége az épületnek, hogy itt gyűjtötték össze 1944-ben a gyomai zsidókat, akiket aztán kényszermunkára vittek, és később nagy részük nem is tért vissza.