Az 1717. évi újjátelepülést megelőző időszak művelődésügyéről kevés írásos anyag maradt ránk. Az elemi oktatás elsősorban egyházi ügy volt. Annyi bizonyos, hogy az 1500-as évek közepén már létezett itt iskola. Ennek egyszerű oka van. Gyoma a XVI. század második felében a környező településekkel egyidőben protestáns község lett. 1596 után már teljesen protestánsok lakják. Az egyház pedig iskolák nélkül nem tudta volna diadalra juttatni a reformációt. Már az első lelkipásztorok is (Diószegi András majd Hercegszőlősi Dániel) a Debreceni Kollégium neveltjei voltak. Aki pedig onnan került ki, bizonyára szervezett az eklézsia mellé iskolát is. Talán még iskolamestert is alkalmazott.

A 150 éves török megszállás alatt lakatlanná vált a vidék. A vissza-és betelepülés 1711 után indult meg. Ahogyan a létszám növekedett, gazdaságilag is erősödött a falu. Többször átépítették a templomot, középületeket és önálló iskolákat állított a protestáns közösség. Sajnos arról nincs feljegyzés, hogy az első iskola mikor és hol létesült, de biztos, hogy az egyház megszervezésével egyidőben keletkezett. Oktatásügyünkben előrelépést jelentett, hogy 1763-ban megszervezték nálunk is a rektorságot. Első rektorunk Molnár János volt.

Az első önálló iskola építéséről szóló feljegyzés ideje egybeesik a már égetett téglából készült ötödik templom felállításával. A gyomai "deákiskolában" a tantárgyak között az első helyen a "Keresztyéni Szent Tudományok", azaz a Káté állt. Ezután következtek: írás, olvasás, szépírás, éneklés, számolás. Természetesen kellő teret kapott a latin nyelv tanulása. A lányok a tanulást istentisztelettel kezdték. Himnuszok és könyörgések után bibliát olvastak. Az írás tanítása náluk teljesen hiányzott, a számok tanulására is csak azért volt szükség, hogy a zsoltárokat az énekeskönyvből ki tudják keresni. A valláson kívül csak az olvasásra fordítottak több időt , mert a bibliát olvasni kellett. Gyomán a káplánok egyúttal lánytanítók is voltak. Az első önálló lánytanító Árva Bálint volt. A rektor tanította a nagyobb fiúkat, a preceptor a kisebb fiúkat. Ők a Debreceni Kollégiumból kerültek ki. A református iskolákban , így Gyomán is az 1819-ben kiadott új tanterv szerint folyt az oktatás a század második feléig. Ekkor alakult ki nálunk is a 4 osztályú elemi iskola. A tanulók számának emelkedése miatt új iskola létesítése vált szükségessé. Ez az iskola a templom melletti "fundusra" épült, 1 teremből és egy tanítói lakásból állt. 1818-ban újabb iskola épült: a kápláni lány oskola, a ma Hősök útja 51. sz. alatti épület elődje, és a volt piactér felé nézett. Az iskolák fenntartása teljes egészében az egyházközséget terhelte. Ekkor még nem vált külön az egyházi és a közigazgatási elöljáróság. Az 1819-ben kiadott új tanterv alapján már a mindennapi élethez szükséges ismereteket is tanítottak. A három önálló iskolaépület a város középpontjában állt, a többi talán bérelt, vagy 1773 előtt épült önálló épületben működött, kettő a Mirhóhát nevű részen. Egy-egy tanteremben 100-120 gyermek is tartózkodott. 1820-ban 599 volt az iskolások száma, de a lányiskolában mindig sokkal többen voltak, mint a fiúiskolában. A szabadságharc bukása után változás történt a református iskolákban is. Megszűnt a preceptori rendszer, és 1851-ben Kis Bálintot még rektorrá választották, majd 3 év múlva állandó rektorrá fogadták. Önálló, szakképzett, állandó testület alakult az iskolák vezetésére. A tankötelezettség szigorú végrehajtása miatt az amúgy is szűk iskolák túlzsúfolttá váltak. 1851-52-ben a gyomai református iskolában 6 tanító 641 gyermeket tanított.
1862-ben tűz pusztította el az alsórészi leányiskolát, amit azonnal újjáépítettek. Egy nagyobb szabású iskolaépítésbe is szeretett volna fogni a község, mert a gondokat csak egy új központi iskola oldotta volna meg. 1885-benkezdték meg a központi nagyiskola építését, és egy év múlva október végén megkezdődhetett benne a tanítás. A reformátusoknál csak a fiúk tanítása tartott hat évfolyamban, a lányok számára csak összevontan biztosították a négy osztály elvégzését. A Nőegyleti Lányiskola jelentett átmeneti megoldást. A református egyház első választott nőtanítója Szabó Piroska volt. Ettől kezdve már gyakrabban alkalmaztak tanítónőket.