Napjainkban vidéken is alig található hagyományos értelemben vett baromfiudvar. Természetes élőhelyen való ismeretszerzés a gyerekek számára ritka élménynek számít. Környezetismeret óra keretében ellátogattunk a 3.a osztály tanulóival egy családi gazdaságba. Ahogy benyitottunk a kapun, varázslatos világ tárult elénk. Gyümölcsfák, alatta a dús fűben legelésző, totyogó kiskacsák, kotlóst követő pelyhes kiscsibék ejtettek ámulatba bennünket. Visszavarázsolták számunkra azt az időt, amikor ez nagymamáink életének természetes része volt. Először egy kiskacsával ismerkedtünk. Vidáman hápogott, miközben pehelytollait simogattuk. A gazda titokzatos tekintettel közeledett felénk. Zsebéből elővarázsolt egy napos kiscsibét, aki éles csipogással jelzett tyúkanyónak. A kotlós féltő aggodalommal indult felénk, nyomában apró pipikéivel. A látványtól először némán, majd egyre élénkebben a felismeréstől, idéződtek fel a madarakról tanult ismeretek. A kisállatokat megfoghattuk, etethettük, érezhettük tolluk puhaságát, megcsipkedhették kezünket. Nagyon hálásak vagyunk ezért az élményért!