1938. október 4-én született Endrődön. A pedagógus végzettségét 1957-ben a Szarvasi Állami Tanítóképzőben szerezte, s még ebben az évben megkezdte munkáját az endrődi 3. sz. Általános Iskolában. Munkájának alappillére volt a következő gondolat: "A gyermek olyan, mint egy pillangó a szélben, néhány magasabbra tud repülni, mint mások, de mindegyik a legjobb tudása szerint repül." Hitt a gyermekszeretet, a dicséret és a biztató szó erejében. Nem csoda hát, hogy ő volt a kisegítő iskolai tagozat első nevelője. Az iskolaotthonos oktatás megálmodója, bevezetője, majd terjesztője is lett a járás több iskolájában is.
1983-1990 között alsós szaktanácsadóként tevékenykedett a Szarvasi Járás iskoláiban. Azt vallotta, hogy a minőségi munka feltétele a lelkiismeretesség mellett a szakmai és módszertani tudás magas szintje, éppen ezért nyitott volt az új módszerek megismerésére. A fiatal kollégákat segítette, szakmai továbbképzésre, minőségi munkára, humánus nevelésre biztatta őket.
1990-1995 között a 2. sz. Általános Iskola igazgatóhelyettese, majd megbízott igazgatója. Rendet és lelkiismeretes munkát kért és várt el a kollégáktól mind a tanórákon, mind pedig a nevelői munkában. Ehhez igyekezett a feltételeket is megteremteni, s olyan munkaközösséget kialakítani, amelyben a kollégák nemcsak munkatársakként, hanem barátokként is számíthatnak egymásra. Igazgatói munkáját az abszolút pontosság és precizitás jellemezte, minden helyzetben felkészült volt, és maximálisan szeretett teljesíteni. Ami azonban mégis mindenkinek eszébe jut róla a mai napig, az a határtalan jóindulata, segítőkészsége, embersége.
Emlékezetes tanári egyénisége, pedagógiai újításai, humánus személyisége sokat jelentettek és felejthetetlenné tették ŐT kollégái és diákok százai számára.
Nyugodjék békében!