Emlékszem még kis ovisként nagyon vártam az iskolát. El sem tudtam képzelni, hogy milyen lesz. Otthon mindig ígérgettem kis óvodás fejjel, hogy rólam majd csak jót fognak hallani, és hogy csak jó jegyeket hozok haza. Az első osztály számomra egy hatalmas élmény volt. Egy olyan jó osztályközösségbe kerültem ahol mindenki a legjobbra törekedett. Az első éveinkben még nem volt nagy együtt működés, mert még mentek a "hatalmi harcok". De miután mindenki elhelyezkedett, már sokkal nagyobb egyetértésben teltek a napijaink. Legnagyobb szerencsénkre két olyan tanárt kaptunk az első és a második évünkre, akik nem csak "tyúkanyóként" védtek minket, de nagy szeretettel gondoltak ránk. Úgy érzem, ők alapozták meg az osztály jövőbeli nagy sikereit. Talán a sors akarta így, de az egyikükkel egy évben kaptam meg a Kis Bálint- díjat is. Katika néni próbálta a fejünkbe verni a betűk bonyolult rendszerét, tanított minket írni, olvasni. Gizike néni a számokat mutatta meg nekünk. A számolás kezdetekben nagyon nehezen ment de Gizike néni segített és így már sokkal könnyebb volt. Az első két évünket a még "felújítatlan" Hősök úti iskolában töltöttük. Az udvar akkoriban még betonos volt de fel volt töredezve, és mindig nagyokat estünk focizás közben. A harmadik és a negyedik osztályban két nagyon kedves tanárt fogtunk ki. Marika néni tovább képzett minket magyarból. Emlékszem nagyon utáltam hogy olyan szépen és lassan kell írni, mert nekem sosem ment. Egyszer megkérdeztem Marika nénit, hogy mikor lehet gyorsan és csúnyán írni. Mire ő mosolyogva megsimogatta a fejem, és azt mondta: soha. A matek további rejtelmeit Márta néni mutatta meg nekünk. Akkorra már nagyon jól ment a számolás. Márta néni elvitt engem és még pár osztálytársamat, akik jobbak voltak matekból egy Zrínyi Ilona Matematika Versenyre. Azóta minden évben elmentünk. És még idén is voltam. Harmadikban elkezdték felújítani az iskolát, és a tornaterem volt ketté választva. Ott voltunk mi és a tőlünk egy évvel idősebb "b" osztály. Ebben az évben jött be a természetismeret nevezetű tantárgy, és babot ültettünk. Az enyém nőtt a legszebben és az osztályteremben tartottuk, hogy minél nagyobbra nőjön különféle saját gyártmányú tápszerrel öntöztük, például: festékes vízzel, krétás vízzel, tejjel és még mindennel, amit csak találtunk. Persze pár hónap alatt ki is halt. Negyedik osztályban már elkészült a felújított épület. Ott már sokkal kényelmesebben elfértünk. Az udvar is nagyon jó volt, csak a fele füvesített így nem lehetett rámenni. Persze mi mindig "véletlenül" arra dobtuk a labdát vagy valami okot kitaláltunk, hogy oda mehessünk. Az angolosok első osztálytól tanulták az angolt. De mikor ők angolon voltak, akkor nekünk "nem angolosoknak" lyukas óránk volt. Aztán negyedikben mi is elkezdtük tanulni a németet. Az elején nagyon nem szerettem, mert a szavakat nem tudtam elég jól megtanulni. De idővel belerázódtam. Év végén volt egy ballagás, amikor mentünk alsóból felsőbe. Érdekes érzés volt, hogy itt hagyjuk a jól megszokott iskolaudvart, rejtekhelyeket és máshova megyünk. Alsóból még kihagytam egy tanárt, aki egy vidámsággal teli gyerekszerető ember volt. Az akkori énektanárunk, aki 4 éven keresztül minket tanított. Irénke néni sok szép dalt ismertetett velünk. Negyedik évvégén elmentünk egy iskolai táborba, ahol rengeteget szórakoztunk. Az egyik legjobb program volt. A felejthetetlen vízi csaták, a nagy túrák, a sok jégkrém, amit megettünk. A pusztafalui Bencés fogadóban voltunk elszállásolva.
Ezután ötödikbe mentünk. A Jókai úti iskolába költöztünk ötödik és hatodik évben. Ez egy teljesen más élet volt. Sokkal több tanárunk lett. Az osztályfőnökünk Katika néni, mint az elődjei szintén, amit csak tudott megtett értünk. Nekünk matekot és technikát tanított. A legokosabbakat, Bélát, Sanyit és engem továbbra is versenyekre járatott. Ahol szép helyezéseket értünk el. Sok programot szervezett nekünk, és ha valami feladatunk volt, mindig nyaggatott bennünket, hogy készítsük el. Nagyon sokat köszönhetünk neki, mert ő tartotta össze az osztályt. Emlékszem, ha csendet akart feltette a kezét és nekünk csendben fel kellett tenni a kezünket. Az osztályfőnöki órákon sokszor kimentünk játszani, vagy megbeszéltük az aktualitásokat. Az új épület nem volt modernnek nevezhető. Az udvar tele volt kaviccsal, és nem volt valami nagy. Ennek ellenére mi mindannyian nagyon szerettük. A magyarórákat és az éneket Márta néni tartotta. Ő volt az egyik kedvenc tanárunk, és ő is nagyon szeretett minket. Sokszor beszélgetett velünk, elmesélte az aznapi vicces sztoriját. Mindemellett nagyon lelkiismeretesen tanított. Az anyagot mindig keményen bevasalta rajtunk, akkoriban ez annyira nem volt jó, de most nagyon örülök, mert középiskolában nincs semmi gondom a magyarral, és már mindent tudok, amit a tanár leirat velünk. Livi néni Töri órái szintén feledhetetlenek, ő is igyekezett minket okossá tenni. A rajz órát is ő tartotta, és hála Istennek nem azt nézte, hogy ki hogyan rajzol, hanem hogy mennyire igyekszik. Szerencse, mert én sosem tudtam rajzolni. Az osztályfőnökök próbálták összehozni az évfolyamot. Bulikat, versenyeket szerveztek. Év végén az első Kis Bálint próbán megnyertük a versenyeket, és kaptunk egy parafatáblát. Ötödikben is mentünk iskolai táborba, és szintén nagyon élveztük. Ebben az évben számháborúval és Aktivitivel bővültek a programok.
A hatodik évben nem volt sok változás. Márta néni továbbra is megosztotta velünk legújabb élményeit, Livi néni továbbra is jó hangulatban tartotta az osztályt, és Katika néni továbbra is igyekezett minket féken tartani. Ami megkavarta ezt az évet az-az internetes botrány volt, ami nagyon megosztotta az osztályt. Ezután már nem mentünk iskolai táborba, ami a mai napig egy fájó pont. A sors fintora, hogy akik emiatt a legjobban összevesztek azok most együtt laknak a kollégiumban. A Kis Bálint napokon szoros volt az eredmény de megnyertük a versenyt. Így az osztályunk egy újabb parafatábla tulajdonosa lett.
A hetedik osztályt az egyik legjobbnak tartom. A főúti épület sokkal de sokkal jobb volt. Nagyobb udvar és jobb osztályterem várt minket. Ebben az évben jöttek a nehezebbnél nehezebb tantárgyak, mint például: a kémia Mártika nénivel, a biológia Éva nénivel, a fizika Fekécs Éva nénivel és a földrajz Jutka nénivel, és az info Katika nénivel. Nagyon szerettem az összes tantárgyat. Itt már Katika néni bevezette a húsvéti locsolkodást (szódával). Ez egy nagyon nagy élmény volt a számunkra. Év végén mi ballagtattuk az akkori nyolcadikosokat. Sok problémánk volt a díszítéssel, a sorfallal. Ott már éreztük, hogy közel van az iskola vége. Az ez előtti sok munkámnak végül meg lett a gyümölcse, mert év végén megkaptam az év diákja címet. Év végén a Kis Bálint napokon újra megnyertük a versenyt, és így kaptunk még egy parafatáblát. De ez még semmi, mert elnyertük az év legjobb osztályközössége díjat is.
A nyolcadik év volt számomra a legbrutálisabb. Jelentkeztem matekból, magyarból felvételi előkészítőre. Németből nyelvvizsga előkészítőre. Mind e mellett még fizika, kémia tehetséggondozásra is. Így szabadidőm nagyon nem volt. Ezek mellett még gitároztam, táncoltam és boxoltam is. Félévig nagyon nagy hajtás volt, de megérte, mert a felvételim nagyon jól sikerült így 3. helyen vettek fel a Közgébe. Németből egy alapfokú nyelvvizsgát is tettem. Emlékszem, hogy Katika néni év elején kitöltetett velünk egy lapot, amin az állt, hogy: "mit akarok teljesíteni év végéig". Mindenki írta hogy javítani ebből javítani abból, de én teleírtam sok-sok gondolattal. A kitartásomnak köszönhetően mindent elértem, amit felírtam. A nyelvvizsga, a Kis Bálint-díj és még kitűnő is lettem. Ebben az évben új némettanárt kaptunk, Anikó néni személyében. Ő nagyon jól tanította a nyelvet, nagyrészt neki köszönhetem a nyelvvizsgámat. Egyszer egy műsort is készítettünk, aminek nagyon nagy sikere lett. Ebben az évben nagyon sok versenyen vettem részt. Németből, matekból, természetismeretből. Így elég sokat hiányoztam az iskolából. De megérte, mert sok szép eredmény született. Az egyik legjobb a Bolyai csapatos matekverseny volt, ahol megyei negyedikek lettünk. A második félévben sokan leeresztettek mondván, hogy: á ez már úgy sem számít, de Katika néni addig bíztatott minket, hogy végül mindenkinek nagyon szép eredményei lettek. Az év vége nekünk nagyon jó volt, mert a sok szorgalmas munka miatt rengeteg díjat kaptunk. Év végén megkaptam a Kis Bálint- díjat, ami megkoronázta az addigi 8 évemet. A sok munka, szorgalom, és kitartás végre értelmet nyert. Vanda az év diákja lett. És idén is megnyertük a Kis Bálint napokat. Ami egy újabb parafatáblát jelentett. Év közben megtartottuk a szokásos locsolkodást, csak most a lányok egy kis cselt alkalmaztak, és ők is hoztak szódát. Így nem csak a lányok, hanem a fiúk is egyszín vizesek lettek. Az utolsó napokban tartottunk egy tanárbúcsúztatót, ahol az összes tanár ott volt, aki tanított bennünket. Verseket mondtunk énekeltünk. Többeknek könny csordult a szemükből de ezt teljesen megértettük. A szerenád is egy nagy élmény volt. A bátyám is jött velünk és ő gitározott. Minden tanár szívesen fogadott minket.
Év végén még volt egy kis bolondozás, a bolondballagás. Ahol választékosabbnál választékosabb jelmezeket öltöttünk magunkra. Amikor a Hősök úti iskolában bementünk Katika néni és Marika néni osztályába, megkaptuk tőlük a legelső dolgozatainkat. Az év vége még egy rendezvényt tartogatott, a ballagást. Megkaptuk a batyunkat, és elsétáltunk a Sportcsarnokig. Ez volt az utolsó közös utunk. A rendezvényen kiosztottak még egy pár díjat, de ezt csak személyenként. Katika néninek csak úgy hízott a mája. Az osztályból mindenki kapott valami díjat. És amikor vége lett a Ballagásnak lehetett látni, hogy többek szemében könny gyűlt. Nem tagadom nekem is nehezemre esett visszatartani egy-egy kisebb könnyet.
A végére hagytam az osztálykirándulásokat. Alsóban csak egy naposak voltak. Kecskemétre mentünk, illetve Budapestre. Felsőben csak kicsit változott. Ötödikben Gyomán voltunk egy szállóban, 2 napot töltöttünk el. Aztán hatodikban szintén Gyomán de a fürdő kempingjében. Hetedikben Gyulára jutottunk el, ahol nagyon jól éreztük magunkat. De én úgy gondolom, hogy a nyolcadikos volt a legjobb. Szintén Gyulára mentünk, egyet aludtunk ott, de nagyon-nagyon jó volt. Meglátogattuk a várat, a várfürdőt, voltunk koncerten, discoban, csónakáztunk is, és este beszélgettünk és hülyéskedtünk, és kikészítettük Katika néni idegeit. De szerintem ő is nagyon élvezte az utazást, főleg amikor aludtunk. Kisebb osztálykirándulások is voltak, például: amikor színházba mentünk. Azt is nagyon szerettük, szerintem az Aida volt a legjobb.
Nagyon szerettem ezt az osztályt. Úgy érzem kivételesek voltunk. Még manapság is vissza-visszagondolok, hogy milyen jó volt a Kis Bálint Általános Iskola (és Óvoda-nem tudom, hogy használja ma a nevét) tanulójának lenni. Hiányzik a régi osztályom, a 24 színes egyéniség, a sok bolondozás, Katika néni csendkérései, Márta néni mindig megújuló színes, vicces és tanulságos történetei, Livi néni hasonlatai, Mártika néni látványos kísérletei, Fekécs Éva néni hosszú számításai, Samu a csontváz, a nagy modern épület, az osztálykirándulások, Gatya falva, és annak a 2. része, a sok meghitt anyák napja, Béla bácsi magyarázatai, a 12 perces futások Gizike nénivel, a szerenád, szóval minden, ami az általánoshoz köthető. Örülök, hogy ide járhattam, és köszönök mindent a tanároknak, akik segítettek felkészülni a jövőre.
Ennyiben tudtam összefoglalni a 8 hosszú évemet. Remélem, hogy a kis visszaemlékezésem tetszeni fog minden olvasónak. És ajánlom a mostani kicsiknek, hogy használják ki az időt, mert gyorsabban el fog telni, mint néhány tanóra, vagy egy tanévnyitó ünnepség.

Írta: Nagy Bence, volt 1-8.b osztályos tanuló.